D+9 Szabadnap a városban

Megkaptuk a hétfőt ajándékba, ezért rá is szerveztem néhány programot erre a napra. Megbeszéltem egy moszkvai ismerősömmel, hogy találkozunk. Lány lévén utónőnapra vittem neki egy szál rózsát is, amit egy közeli virágboltban vásároltam meg teljesen egyedül, a saját elképzeléseim szerint. Kicsi virágot vettem, mert metróznom kellett vele. A Kitay-gorod megállónál találkoztunk, ami nagyon közel van a Vörös térhez. Szerencse, hogy tőlünk átszállás nélkül lazán elérhető úgy 50 perc alatt.

Üdvözöltük egymást, majd elindultunk az elképzelt útvonalon. Vikinek hívják, egyébként idegenvezetőként is dolgozik Moszkvában. Közös érdeklődési körünk a repülés. Megmutatta Oroszország első nagykövetségét, ami Angliáé volt, és mesélt a régi várfalról is, amelyet a mongolok ellen húztak fel.

Ez nem a várfal. Háttérben a V.B. székesegyház kupolái

A Vörös térre vitt, ami nappali fénynél is gyönyörű.

Ezt követően körbejártuk a vörös falat, felhívta a figyelmemet a falba temetett Oroszország nagyjaira. Sztálin, Gagarin, Cskalov és még sokan mások vannak ott örökre befalazva. Elmentünk Lenin mauzóleuma előtt is, de Viki nem vágyott a látványára, így nem néztük meg. Majd nemsokára én azért meglátogatom az öreg múmiát. Úgyis 2 perc az egész, mert megállni nem szabad a beltérben.

Úton a biznisznegyedbe megint jött ez az "etá rásszíjááá" érzés. Gyalogoltunk át egy hídon a járdán, de átérve egyszer csak egy út kellős közepén találtuk magunkat. Vége lett a járdának, zebra látótávolságon kívül van csak. Őrület. Úgyhogy átvágtunk az úton. Utána megint találkoztunk az útmosókkal. Jött 3 mosóautó csatárláncban, és szépen beterítette a környéket valamilyen tisztítószeres habzó löttyel. Mondta Viki, hogy annyi pénz van, hogy nem tudják mire költeni, mosatják az utakat.

Közeledtünk az új negyed felé, amit az egyre drágább kocsik, Porschék, Lamborghinik is jeleztek.

Először elvitt egy repülőszimulátor központba, ahol egy teljesen valósághű, méretarányos Boeing 737 és egy Airbus A320 szimulátor található. Ezt a szórakozni vágyók és a pilóták, stewardessek kiképzésére is használják. Maga a terem tele van repüléshez kötődő látnivalókkal, az asztalok például igazi repülőgéphajtómű-burkolatok. A szimulátorok egy-egy nagyobb szobányi helyet foglalnak el. Lépcsőn lehet rájuk felmenni, és az ajtón belépve egy teljesen valósághű pilótafülke fogad. Hát mit ne mondjak, toltam volna egy repülést. Viki megbeszélte, hogy repülhetünk ingyen 10 percet, (mert amúgy egy óráért 10-20000 Forintnyi pénzt kérnek) de végül nem lehetett, mert valami elromlott. A szimulátorról egyébként azt érdemes tudni, hogy belül panorámaképet lehet látni a tájról, a merre a repülőgép repül. Minden kapcsoló és műszer eredeti, a valóságnak teljesen megfelel. A szimulátort több hidraulikus munkahenger tartja, és a repülőgép irányváltoztatásának és állásszögének megfelelően fel, le, oldalra dönti az egész fülkét. Így néz ki egy ilyen:

Ha jól tudom több milliárd Forint egy ilyen hitelesített szimulátor, ezért érthető a magas üzemeltetési költség. 

Fontosságáról és hasznosságáról a szkeptikusoknak mindent elmond az, hogy a pilóták képzési programjában komoly szerepe van a szimulátornak, ugyanis relatíve olcsón és biztonságosan tudják gyakorolni a legkülönbözőbb szituációkat, meghibásodásokat. Mindent le lehet szimulálni. Nem újvilági dolog a szimulátor, a Malév is működtetett Tu-154 szimulátort.

Pár fénykép elkészítése után mentünk tovább az új Moszkvába, a felhőkarcolók világába. Hihetetlen, de igaz.

Kitervelte, hogy felmegyünk az egyikre körülnézni, fényképezgetni. Egy építkezés miatt jó sokat kellett kerülni, mire elértük a bejáratot. A Federation-tower 242,4 méter magas felhőkarcolóba indultunk, ami 62 emelettel büszkélkedhet. Mondtam is Vikinek, hogy soha ilyen magas épületben nem voltam még. Belépve a földszinten valami pazar világ fogadott. Puha szőnyeg, díszes burkolatok, kényelmes fotelok, recepció. Megbeszélte a festett, szőke, bőrgatyás recepciós gyevuskával, hogy felmegyünk. A nő nyitotta a liftet. Nem egy mindennapi lift ez sem. Másodpercenként vagy 2 emeletet tesz meg, mire felér bedugul az ember füle. A 60.-on tett ki, ott megint recepció, le kell adni a kabátokat. Öltönyös fickó veszi el, ad egy bilétát. A fényképezőcuccommal és Vikivel mentünk egy másik lifttel még 2 emeletet felfelé, és kiléptünk. Megint recepció, 2-3 miniszoknyás. Nem voltak túlságosan barátságosak, nem engedték a fényképezést. De Viki mondta, nyugodtan csak, majd ő elintézi, ha szólnak. Úgyhogy 2 fotót csináltam.

Mondták a csibék, hogy az étteremből lehet nézegetni. Van a 62. emeleten egy Sixty (Hatvan) nevű étterem, ami mocsok mód VIP. Teljesen a felső tízezer törzshelye, mint ahogy az előzőekben már érezni lehetett. Persze az árak is karcolják az eget. A körülmények megint csak a leggazdagabbak igényeihez alkalmazkodnak. Designer bútorok, a végletekig kiszámított kényelem, hibátlan pincérek, pompás kilátás a papucsállatkák szintjére, a városra. Viki kissé tréül érezte magát, hogy nem jött össze a fényképezés, és hogy ilyen drága az étterem. Ezt ugyan én is megerősítem, de ha már ott voltunk, akkor megittuk életünk valószínűleg legdrágább teáját, és megettük a legdrágább fagyiját. Egyszóval belekóstoltunk a moszkvai felső tízezer életébe. (Viki a túrájának egyébként is azt a nevet adta, hogy "Az ősi falaktól a modern felhőkarcolókig") Közben nézegettem a többi embert, hogy néznek ki, kik lehetnek ők. Láttam visszafogott eleganciájú hölgyeket, drága zakóban értekező üzletember forma férfiakat, és teljesen hétköznapian kinéző másokat is. Persze a sznob gazdagok pont ilyenek. Hétköznapian néznek ki, de mégis drágább a zoknijuk, mint az én összes ruhám, ami rajtam van a fényképezőcuccommal együtt. Mondtam is a Vikinek, hogy itt kellene haverkodni. Rohadtul csak a pénz és a rang számít. Pénz, pénz, pénz. Szóval 800 Rubelt hagytam ott 2 csésze teáért és két gombóc fagyiért. De megismerkedtem Moszkva egy olyan arcával, amit bizonyára csak kevesen látnak, tapasztalnak,.....és legkevésbé élnek át újra és újra. Ez egy ilyen világ, 250 méterről gondtalanul tekinthetnek le a pórnépre. Nem látják az embereket, nem zavarhatják őket holmi problémák, istenek lehetnek a saját köreikben, és a földre szállva megint hajthatnak át a városon egy másik Bábel-toronyba.

Nem ezen voltunk, ez mellette áll annak. 339 méter, Európa második legmagasabb épülete.
Az első 3 mind Moszkvában van/lesz.

Megint frissült a Galéria! :D