2014. május 10., szombat

Hídfelnyitás Szentpéterváron D+60

Miután kiolvadtunk otthon, fogtam az állványomat  és elindultunk hidat fényképezni. Eléggé hűvös volt, de megérte megnézni ezt is, mert nem hétköznapi jelenség mifelénk.













Ermitázs a túlparton




Utána Jevgenyij apukája szállított haza minket. Ilyenkor macerás az autóközlekedés, mert csak bizonyos hidakat lehet használni, és a metró sem működik.

Szentpétervár D+60 04.30.

Az első este nagyon sokáig tartott, mert még sötétedés után is a városban sétáltunk. Szentpéterváron ugyan még nincs fehér éjszaka - amikor le sem nyugszik a Nap és mindenki partizik - de este 10-kor még bőven világos van, és 9-kor jut szembe, hogy hét körül járhat az idő.
A második napra emeletes buszos városnézést terveztünk, hogy ne járjuk le tövig a lábunkat, de meg tudjuk nézni a főbb helyeket, ha be nem is megyünk. Így jutottunk el az Auróra cirkálóhoz, amelyen valójában a forradalom első szikrája pattant ki.
"A nagyjavításon éppen átesett hajó az elsők között csatlakozott a februári pétervári felkeléshez és vörös zászlót húztak fel rá. 1917.március 10-én (a Julián naptár szerint február 28-án) a fellázadt matrózok megölték a hajó parancsnokát (M. I. Nyikolszkij) és elsőtisztjét (P. P. Ogranovics). A matrózok az Aurórán forradalmi bizottságot alakítottak. A matrózok többsége 1917 folyamán abolsevikokhoz csatlakozott.

A pétervári Katonai Forradalmi Tanács utasítására 1917. november 7-én (október 25-én) az Auróra matrózai elfoglalták a városközpontot a Vasziljevszkij-szigettel összekötő Nyikolajevi hidat. Este 21:15-kor a matrózból lett bolsevik hajóparancsnok–komisszár, Alekszandr Belisev parancsára a hajóorrban lévő 152 mm-es lövegből leadott lövés adott jelt a Téli Palota ostromára."
A buszon készítettem néhány képet:


Auróra
Az oszlop tetején régen tűz égett, amely navigációs pontként szolgált a hajózók számára.
A buszozás végeztével az Ermitázs következett. Szépen sütött a Nap, ezt ki is használtam néhány fotóhoz. Kissé félve indultunk neki a 3 millió darabos múzeumnak. De aztán bent rájöttünk, hogy a 2 centis nyílhegyek is beleszámítanak, nem kell 3 millió képet végigjárni.




Az Ermitázsba a belépés megint macerás volt (csakúgy, mint a Puskin impresszionista részébe), mert nem fogadták el az orosz diákigazolványomat. Még jó, hogy elhoztam a magyart. Azzal beengedtek ingyen. Csak a fényképezésért kellett megfizetni. De megérte, mert be tudom mutatni a kastély belső szépségét. Azt mondják nem a külső a lényeg...sok kép jön.

Nyúzottnak tűnik, megártott a sok fekvés.



















A terem oszlopai olasz, carrara-i márványból vannak. Ez ugyanaz a terem, ahol a későbbiekben a madaras kalitka lesz.







Leonardo da Vinci festménye







Egy érdekes szerkezet, minden órában egy ember bemászik a kalitkába és felhúzza a pávát. Először kukorékol, majd "pávásan" szétteríti a tollait és megfordul. Az egész szerkezet fémből van.
A 14. századi Kárpát-medencéből származó tárgy (alsó)
Van Gogh




Cezanne


Valahol itt jött oda mellém egy idősebb nő és jól lehordott, hogy hogy merészelek fényképezni, itt nem lehet. Mondtam neki, hogy ugyan miért? Aztán besegített a teremőr, akinek a nő rögtön (mint az óvodában) beköpött, hogy fényképezgetek. De a teremőr megmondta a nőnek, hogy lehet fényképezni a fényképezős jegy ellenében. Annyi gerinc sem volt a néniben, hogy elnézést kérjen az idegbeteg kirohanásáért. Engem mindig betalálnak az ilyenek.









Én bevallom őszintén, hogy a kastély termei néhol jobban lekötötték a figyelmemet, mert minden terem más és más volt, és roskadásig fel voltak díszítve. Nagyon szeretem a festményeket is, de rohanni nem szeretek a múzeumokban. Inkább megállni minden kép előtt és jól megnézni magamnak. Erre sok idő kell, úgyhogy itt csak az érdekesebb, híresebb képekre áldoztam több időt.
Ermitázsozás után hazafelé indultunk, de eszünkbe juttatták, hogy olcsóbban hajókázhatunk egy órát. Úgyhogy befizettünk rá. Igazi Titanic ride volt, mert a hőmérséklet tartott a 0 felé. Azt vártam, hogy mikor kell kiúszni a partra, vagy esetleg a jégen kisétálni. Na de mindegy, ilyen volt az idő. Legalább nagyon szép fények voltak, ezért már megérte.
Ez a hajó nem az a hajó, amiben ülünk.
Vízi kondenzcsík.







Nem volt természetes a mosolyom. Nem értettem, hogy miért vagyok egy hajó tetején 5 fokban valamilyen afrikai ragadozóállatnak öltözve.







A Blagovesenszkij híd felnyitásának menetrendje. Első ízben 1.25-től 2.45-ig, majd 3.10-től 5.00-ig lesz felnyitva. Erre nemsokára visszatérek még a köv. részben.