Általános orosszal indult a nap, valahogy én voltam szívósoron, mindig engem kérdezett a tanárnő. De nem baj, legalább nem lankadt a figyelmem. Csak 9-en vagyunk a csoportban, ezért gyakran sorra is kerülök a feladatmegoldásoknál.
A rövid szünetben már azt a szendvicset ettem, amit a koliban készítettem reggel. Finom volt, orosz sötét kenyér, majonéz, vaj, és hazai kolbász. Kár, hogy kifelejtettem belőle a sajtot. Még nagyon reggel volt.
A hosszú szünetben megettem a második szendvicset is, és vettem a koliboltban 5 liter vizet és 2 liter gyümölcslevet. Kissé vastagon fog a tolluk, de ez az ára annak, hogy csak egy emeletet kell leküzdeni. Összesen 930 Forintot fizettem, amiből a víz 330 volt.
Órák után nekiestem a főzésnek, ami mosogatással kezdődött. Aztán szokás szerint megpároltam a csirkét, majd borssal, sóval és egy kanál förtelmesen csípős „mustárral” ízesítettem be. Szépen haladtam, főztem ki két zacskó rizst is, ami félig kemény, és sótlan lett. A csirkéhez kibontottam a Kínából származó kukoricakonzervet az új konzervnyitómmal, ami szintén kínai. Eléggé nyomorult, szokatlan formájú, de olcsó volt, és bornyitó is van rajt, ami nem utolsó szempont. A főzés unalmában egy-egy kanál kukoricát bedobtam, a végére már csak fél dobozzal maradt. Tudtam, hogy nem szabad kibontanom, mert a gyenge pillanataimban megeszem. Az utolsó 3 percben betaláltak a konyhába az arabok is, aminek nem örültem szívből. Igaz, az „ismerőseim” voltak, akikkel köszönőviszonyban vagyok, de persze nem bízom bennük ettől még. (Néha még magamban sem) Féltem is nagyon, hogy valamit beledobnak a kajámba. :) Majd kiderül. Mindenesetre pánikszerűen rákapcsoltam a hús pirítására és a főzés befejezésére, amikor az egyik elkezdte mögöttem fenni a kését az ablakpárkány csempéjén. Valahogy arra asszociáltam, amikor a „Szövetség az ördöggel” című filmben a négerek a machetéjüket húzkodják az aszfalton. Jó film, érdemes megnézni.
Mára ennyi elég volt a konyhából, szerda-csütörtökig maximum melegíteni megyek be, amúgy is már foglalt minden edényem. Este pedig konzervet fogok enni. Amit most főztem, azt még érlelem a hűtőben, jó lesz majd holnap és holnapután enni belőle. Addig is elérhető árú tintahal és kagylókonzervvel múlatom az időt. Egyébként talán ez lett az eddigi legjobb főztöm. Igazán ízletes, nem túl sós, nem égett, és a zöldségek is félig ropogósak. Próbálom nem elfelejteni a receptet, hogy majd otthon is megcsinálhassam.
Következőként csirkemájat fogok főzni. Az sem túl bonyolult. Majd szerdán bevásárolok hozzá. Engem érdekel a főzés, és rá is vagyok utalva. Nem ennék zacskós cuccokat, pedig sokan azt tolják itt. De azért van ellenpélda, aki egy pörköltet is megfőzött. Semmilyen szakácskönyvem nincs, és az interneten sem nézegetem a recepteket. Mindent próbálok magamtól kitalálni. Az egész az ember fantáziáján múlik. A híres szakácsok sem úgy jutottak el egy új ételhez, hogy ollózgattak a szakácskönyvekből, hanem a meglévő alapok mellé hozzátették a saját elképzeléseiket. Ha kevés alappal ugyan, de elképzelésekkel én is rendelkezem. És mindig könnyebb azokat követni, mint egy előírt mintát.
Először a sózást is elszabtam, azóta óvatos vagyok vele. Jobb is talán, hogy nem a recepteket bújom. A nyáron két alkalommal már főztem otthon, de akkor sem receptből, hanem a saját ötleteim szerint. Hát itt is igyekszem megoldani, és kigondolni a mennyiségeket, az időtartamot, a lehetőségeket.
Ami az időjárást illeti, reggel óta szállingózik a hó, de nincs nagy mennyiség, az utcák is tisztának tűnnek. Épp, hogy csak befedi a nem járt részeket.
