A repülés

Amikor felvetődött az utazás lehetősége el kellett azon is gondolkoznom, hogy milyen formában juttatom el magamat és a motyóimat Moszkvába. Az utazást egyénileg lehetett szervezni, de a többi 19 résztvevővel folyamatosan értekeztünk a lehetőségekről, segítve egymást és magunkat a helyes döntés meghozatalában.

Két lehetőség adott: Budapest és Moszkva között jár a Tisza nemzetközi gyorsvonat, valamint két légitársaság közlekedtet járatokat. A vasúti és a légi utazás mellett fel lehet sorakoztatni pro és kontra érveket, amit meg is tettem, és ez alapján a repülő mellett döntöttem. Ebben főként az motivált, hogy végre szeretnék nagy géppel repülni, és eléggé rugalmasan meg lehet így oldani az utazást.

A vasúti megrázkódtatások mintegy 40 órán keresztül tartanának, ráadásul jóval drágább a jegy is. Nem mellékesen csak 90 napra kapunk vízumot, és a határokat még az előtt el kell hagyni, hogy letelne ez az idő. A vonatozás tehát 3,5 napot elvenne az ösztöndíjból, nem említve az utazás sztochasztikus jellegzetességét, a fáradalmakat, kialvatlanságot. Persze pozitívumként hozható fel a társasági hangulat, az "annyi cuccot viszek amennyit elbírok", és az elsuhanó táj szemlélete. De a jelen bonyolult politikai helyzetben nem tanácsos Kijeven, és egyáltalán Ukrajnán át utazni. (A szóbeszéd szerint a határokat is lezárták.) 17-en eleve a repülőút mellett voksoltunk, 3-an a vonatot választották volna, de mégis áttértek a repülőre. Vicces lesz, hogy a 180 fős repülő 1/9-ét csak mi foglaljuk majd el. Persze békés szándékkal. (Vicc: ha egy repülőn a pilótát Jack-nek hívják, akkor még véletlenül se köszönjünk neki úgy, hogy Hi, Jack! Az angolosok értik, a többieknek pedig csak annyit kell tudni, hogy a "Hi, Jack!" és a "Hijack" kifejezéseket teljesen azonosan kell kiejteni, de az utóbbi azt jelenti, hogy repülőgép eltérítés. A pletykák szerint tényleg megtörtént egyszer, hogy valaki így köszönt be a pilóta ismerősének, amit a rádió másik oldalán, a földön is hallottak, és egy jókora kommandós osztag várta a leszálló repülőt, melyet feltehetőleg terroristák kerítettek hatalmukba.)

Már említettem, hogy két légitársaság repüli a Budapest-Moszkva útvonalat. Az Aeroflot, az orosz nemzeti légitársaság, valamint a magyar (ezzel sokan vitatkoznának, legfőképp Michael O'Leary) Wizz Air. Gondoltam rá, hogy ki kellene próbálni az Aeroflot-ot, mert nem biztos, hogy egy jövőbeli utazáskor belefér majd a keretbe egy jegy az orosz zászlós légitársaság járatára. De végül is a mindösszesen 20 kg-os poggyász és a Sheremetyevó repülőtér miatt meggondoltam magam. 20 kg cucc nagyon kevés 3 hónapra. Csak a ruháim nyomnak annyit. A Sheremetyevó repülőtér pedig Moszkvától északra fekszik, és az úti célomtól messzebb esik, mint a Vnukovó, ahova a Wizz Air repül. Ráadásul a Wizz Air esetében a feladott poggyász egyenként 32 kg lehet. Igaz fizetős, de összességében nézve a számlát, ugyanazt az árat kérik el, mint az Aeroflotnál, csak az utóbbinál még megdobnak egy kis harapnivalóval is, és nincs akkora tömegnyomor, mint amit a fapadosokról hallani.

Már hónapokkal az utazás várható időpontja előtt nézegettem a jegyárakat, kalkuláltam, hogy honnét, melyik légitársasággal lenne érdemes utazni. Budapestről szeretnék, de megnéztem a bécsi lehetőségeket is, és meglepődve láttam, hogy bármely légitársaságot választva (FlyNiki, Aeroflot, Austrian) olcsóbb onnét utazni. Ennek az az oka, hogy kedvezőbbek a bécsi repülőtér tarifái, kisebb a légitársaságok elszállított főre eső költségei (mert a légitársaságok utasonként is tejelnek a reptérnek). A Ferihegyi repülőtér tolla ezzel ellentétben vastagon fog. Ez által több bevételre tesz ugyan szert a repülőtér, de végső soron rossz hatással van a forgalomra, nem pörög annyira a biznisz, kevesebb a gépmozgás, üres a forgalmi előtér. Egy drága repülőtérre nem szívesen repülnek a légitársaságok, inkább ledobják az utasokat Bécsben, ahonnét aztán a világ szinte bármely pontjára olcsóbban eljuthatnak. Megérné Bécsből utazni, de sajnos ki is kell jutni oda. Amit megnyerek a réven, azt elvesztem a vámon.

Számomra tökéletes választás a Wizz Air. Régóta szimpatizálok ezzel a légitársasággal, mert ez az egyetlen olyan, dinamikusan fejlődő vállalat, amely magyar lajstrommal és többnyire magyar személyzettel repül, ergo kimutathatóan hozzájárul a magyar légiipar egy részének fenntartásához. Ezeken túl a repülőgépek kinézetét semmilyen másik légitársaságéval nem lehet összetéveszteni. A múltban jó pár alkalommal lehetőségem nyílt közelről megfigyelni a légitársaság növendék pilótáinak gyakorlásait a pápai repülőtéren. Nagyon felemelő szinte testközelből érzékelni a hajtóművek dübörgését és a repülőgép után keletkező turbulencia fütyülését, az égett gumiszagot. Az elmúlt nyár folyamán a Kerozingőzös Portálon megjelent cikkemben részletesen beszámoltam a pápai gyakorlórepülésekről.

A Wizz Air flotta jelenleg 41-45 repülőgépből áll (2014-re 53-at ígérnek), melyek átlagéletkora mintegy 4,5 év.

A legújabb gépek Sharklettel rendelkeznek (lásd a háttérfotóm, HA-LWV), ami nevezetesen a szárny végén felhajló fül. Ez a (valóságban 2,43 m magas) aerodinamikai megoldás csökkenti a gép után keletkező légörvényt, és a repülőgép kisebb indukált légellenállással tud repülni. Ha kisebb ellenállással repül, akkor kevesebbet fogyaszt, ha kevesebbet fogyaszt, akkor ugyanannyi kerozinnal messzebbre tud repülni. Mintegy 4%-ot spórol ez a fül. Ezért tud a Wizz Air Budapestről Dubajba repülni köztes leszállás nélkül. Szóval nekem nagyon tetszenek az új, sharkletes Airbusok, és elképzelhető, hogy olyannal repülhetek majd.

Egyelőre ennyit erről. Pár óra, és mindenre fény derül.