Effektíve a második tanítási nap, ugyanaz a kedves üzleti orosz tanárnő, de immár számon is kérte azt, amit leadott. Körülbelül egy órán át tartott, amíg az előző órai anyagot kikérdezte. Különféle feladatokon keresztül tette ezt. Például a befejezett és befejezetlen igepárok egyik alakját megadta, a másikat nekünk kellett leírni. Vagy szinonimákat kérdezett, körülírta a kifejezéseket. Fontos megjegyeznem, hogy csak oroszul tartja az órákat, de néha angolul is felírja a jelentéseket, hogy mindenki számára világos legyen. 80%-át megértem annak, amit mond. Nagyon szájbarágósan, tisztán, és lassan beszél. Ez nekem külön jó. Még csak pár nap telt el, de máris valamelyest többnek érzem magamban az orosz nyelvtudásomat, mint az érkezésem előtt. Még ha nem is tudok minden szót, amit eddig vettünk, ha mondják nekem, akkor vissza tudom vezetni, és rájövök mit jelentett. Nagyon jó, és érdekes az élmény alapú tanulás. Ezt kellene valahogyan megfogni és felfejleszteni. Hiába ülök le szavakat magolni, sokkal hatékonyabb az, ha valamilyen jó, vagy kínos élményhez kötve tanulok meg valamit. Az örökre beég a tudatomba. A múltkor például a kisboltban égtem be, legalábbis úgy éreztem magamat.
Itt a boltokban ugyanis szokás felhívni a vásárló figyelmét, hogy kell-e neki zacskó. Én ezt még nem tudtam, és mentem a kasszához. Csak pár dolgot vettem (2 ásványvíz, egy gyümölcslé, egy olaj, meg még valami). Vittem magammal a teljesen üres hátizsákomat, és amint fizetni akartam, megkérdezte a kétes származású eladó, hogy "paket?", azaz kell-e zacskó. Kis zavar után mondtam, hogy nem. Aztán hazamentem, és megnéztem mi az a paket. Megvilágosodtam, és azóta már felkészülve megyek a kasszákhoz. Nagyon sokat lehet tanulni a többi embertől is, ahogy ők beszélnek másokkal, akár a pénztárnál.
Vettem egy serpenyőt, csirkemellfilét, hogy majd főzök. Kellett volna még fakanál is, de sehol sem találtam. Sorra jártam néhány kisebb boltot, hátha van. Mivel nem tudtam (és még most sem tudom) mi a fakanál oroszul, inkább csak körülnéztem mindegyikben, és általában 1-2 szirokkal jöttem ki mindenhonnan. Ez a szirok egy mocsok mód finom édesség. Valahol a túró rudi és a krémtúró között található az íze, tulajdonképpen egy csokival burkolt túrós-krémes szelet, amit hűtőpultban lehet kapni 35-140 Ft-os áron. Nagyon változatos ízűek is vannak. Eddig a kedvencem a mákos és a karamellás, de vettem már sokfélét. Ami tetszett, annak eltettem a csomagolását és máskor azt keresem majd. Általában van 3-4 darab a hűtőszekciómban. Nem kaptam fakanalat, ellenben az egyik boltban szóltam egy eladónak, hogy nekem kéne egy olyasmi. Nem nagyon értett meg, és azt hitte, hogy enni akarok, úgyhogy odavitt a kajás pulthoz. Hiába magyaráztam neki, hogy nekem kanál kell, de nem vasból, meg hogy konyhafelszerelés van-e valahol. Felküldött az emeletre, ahol egy étterem volt. Dacból felmentem, de le is jöttem. NEM LESZ FAKANÁL! Főzök szépen vaskanállal. Sehol sem láttam normális műanyag, vagy fa kanalat. Egy konyhafelszerelés boltban voltam, de ott csak újfajta Tupperware jellegű semmire se jó műanyagkanalakat árultak 1000 forintokért. Kösz nem.
Tehát kitaláltam, hogy főzök. Vettem sárgarépát, megpucoltam, összedaraboltam, majd betettem a hűtőbe. A csirkemellet felcsíkoztam vékonyra, hogy hamar és jól megsüljön majd. A főzés itt nem egyszerű mutatvány. Legalábbis akkor, aha az embernek vannak elvei.
Vettem őrölt borsot, sót, meg valami fűszerkeveréket, amin egy sült csirke volt. :)
A konyha a következőképp írható le: tágas, 3x4 főzőplatni van. A főzőplatni körül tele van szórva a tűzhely valami fehér porral. Csak nagyon reméljük, hogy nem vegyszer, mert állítólag a csótányok ellen van. Az első konyhai mesterkedésem (tésztafőzés) alkalmával már majdnem felfordult a gyomrom a tűzhely látványától. Mindenki mindent kikever, kiburogat, ami persze oda is ég. Ehhez jönnek még az alapanyag maradéktól retkes asztalok és a különféle pikáns szószoknak, húsoknak, félig megfőzött tojásoknak a bűze. A tűzhelyek elektromosak, és lassan melegednek be. Egy teafőzéshez kell legalább 15 perc. Na persze az ember nincs soha sem egyedül a konyhában, általában kínaiak, vietnámiak, arabok népesítik be. Nagyon ügyesnek kell lenni ahhoz, hogy az ember egyedül, nyugodtan lehessen a konyhában. Ezért általában ki szoktam kémkedni, hogy mikor nincsenek a konyhában. A kínaiak és a vietnámiak még elmennek, de az arabokkal nem akarok együtt főzni. Kettő már kínaiból is elég ahhoz, hogy elhalasszam a főzést. Hát ez van. Amúgy semmi bajom velük, az egyik vietnámi lánnyal haverkodok is, de az arabok már enni is invitáltak, amit visszautasítottam. Jó kapcsolatban vagyok velük (mert mégis csak szomszédok vagyunk és rettentő mód rosszul jöhetnek ki a dolgok, ha ellenségeskedünk), bemutatkoztunk egymásnak, de ennyi nekem elég. Nem akarok a barátjuk lenni, nem tervezek velük közös programokat. Bonyolult a helyzet. Az elmúlt évek közel-keleti háborúi miatt lehetnek bennük feszültségek. Irakiak, és nem tudni, hogyan viszonyulnak a magyarokhoz, hogyan ítélik meg Magyarország közel-keleti szerepvállalását. Lehet teljesen normálisak, elvégre nem a legalja utolsó kecskepásztorok jöttek ide tanulni. De ettől függetlenül ez egy másik földrész, egy, még az orosztól is merőben eltérő kultúra, más értékrendszer, gondolkodási mód, és nem utolsó sorban vallás. Ahhoz, hogy minden kiderüljön, beszélgetni kellene velük. Lehet életem legjobb barátai lennének, de egyelőre nem bonyolódok bele. Maradok annál, hogy köszönök neki, ha találkozunk.
Megpároltam a csirkét, aztán kevéske olajat öntöttem rá fokozatosan, és átment sütésbe. Meg is sóztam, mint kiderült túl jól. A fűszersó is csak olaj volt a tűzre. De a rizs sótlan lett! Pont kompenzálták egymást. Finom lett, és a balkáni körülmények ellenére nem következett be semmilyen változás az egészségemben.
Még annyit mára, hogy a víz nem iható. Illetve iható, de nem ajánlott. Ezért a kezdetektől palackos vízen élek. Persze sajnos elkerülhetetlen, hogy teljesen távol tartsam magamat a csapvíztől. Mosogatni csapvíznél lehet csak a fürdőszobában. Azt kell mondjam, hogy drága a víz is. A szénsavmentes 5l-es víz 330 forint körül van, és elég 3-4 napig. Hmm, lehet keveset iszom. Kell a víz a főzéshez is. Sok kell hozzá. Ilyenkor látszik igazán a napi vízszükséglet.
Úgy döntöttem, hogy nem cipelem a 1,5 km-re lévő Asanból, hanem a koliboltban veszem meg ezentúl. Normálisak az eladó nénik, és mégis csak úgy kell kikérni a dolgokat, nem pedig levenni a polcról. Életszerűbb az egész. Tudják, hogy gyökerek a külföldiek. Sikerült náluk olyan ásványvizet és tejet vennem, amilyet akartam. Nincs probléma.
Az emberek többsége szűrőn át issza a csapvizet, van aki forralja, de a legtöbben palackosat isznak. A kínaiak persze hozzák a szűrőjüket, és nekik hordozható tűzhelyük is van. Elképesztő mód felkészültek. De a tojást is pálcikával verik fel, vicces volt nézni, ahogy szenvednek vele.
Ha az árakat és a termékeket nézzük, akkor minden kapható, ami otthon. Persze mindennek az orosz kiszerelése, az orosz verziója. Így lehet találni 5 kg-os tésztát 600 forintért, zsákos cukrot, rengeteg tengeri halat, herkentyűt kilószámra. A felvágottak és a sajtok nagyon drágák, a húsok körülbelül hazai áron mozognak. A kenyér olcsóbb kicsit. Az alkoholok is olcsók, és van Tokaji bor is! A cigaretta engemet nem érint, de mások miatt párszor meg kellett állni a trafikoknál. A nyugati cigik kb 350 forintos maximum árért kaphatók. Megbízható forrásból hallottam, ez a harmada az itthoninak. Cigisek! Nálam lehet rendelni. :DD
