Eljött ez is, amikor össze kell szedni minden cuccot, körbenézni a szobában, hogy a rövidke kirándulás után nem marad-e valami ott. Majd elindulunk a metró felé a csomagokkal.
Mint már írtam, Viktor Coj, a legendás rockénekes sírjához zarándokoltunk el, mert számomra nagyon érdekes az életműve, és a korszak melyben alkotott. Ő is egy homokszem volt a Szovjetunió fogaskerekei között, amely koptatta őket, és sürgette a mielőbbi átmenetet a szabad, demokratikus társadalmi berendezkedésbe. Tízezrek énekelték vele együtt, hogy változást akarnak.
 |
| 1990. augusztusában autóbalesetben halt meg |
Busszal jutottunk ki a temetőbe, csak követnünk kellett egy nénit, akinél virág volt. A pravoszláv temetők is megérnek egy misét, hiszen sokban különböznek a magyar temetőktől. Először azt hittem, hogy az csak egy erdő, ami mellett gyalogoltunk. Aztán kiderült, hogy az a temető, csak itt nem vágják ki a fákat. A sírásóknak biztosan sokat kell csákányozni a gyökerek miatt. Kis kérdezősködés után meg is találtuk a keresett sírt. Kiderült, túl is mentünk rajta kissé. De nem baj, így legalább belefutottunk Viktor Coj anyukájának síremlékébe is, ami csak pár lépésre van a fiáétól.
 |
| A síron mindig van friss virág és cigaretta. |
 |
| A sírhoz ellátogató rajongók mindig hagynak itt valamit, például az ide szóló vonatjegyüket. |
 |
| Mécses, sör, virág. |
 |
| Anyukája síremléke |
 |
| Ő is Coj, de az ő műfaja 8 napon túl gyógyul. |
Le akartam fényképeszkedni Viktor Coj sírjánál, de jött egy illető oda, és magyarázta, hogy nem lehet, mert állítólag Viktor Coj anyukája azt kérte, hogy ne fényképezgessék egymást az emberek a fia sírjánál. Ki tudja, hogy így volt-e vagy sem, hanyagoltam a fotót.
Visszaérve a városba leültünk egy kávézóban, hogy teázzunk. Egyrészt mert sok idő volt még a repülőig, másrészt a hóesés (május másodikán) miatt menekültünk. Meg kellett beszélni pár dolgot. Terveket a jövőre nézve, az elmúlt 4 napot, meg hogy nagy a város, sok a látnivaló, és még vissza kell ide jönnöm. Ez teljesen így van, 4 nap alatt Pápát és környékét nem tudom bemutatni, nem hogy egy világvárost.
Nagyon tetszett Szentpétervár, mert
- kisebb mint Moszkva, ezáltal élhetőbb
- kevés a kaukázusi
- nagyon különleges a klímája a sok víz miatt
- közel a Balti-tenger
- olcsóbb valamivel, mint Moszkva
- barát mutatta be, nem egy ismeretlen idegenvezető
- megkóstoltam a pilmenit
- megkóstoltam a borscsot
- megkóstoltam a hallal töltött palacsintát
- azért mégiscsak észak Velencéje, a művészeti kínálatot tekintve.
Hiányoltam Szentpéterváron
- a meleget
- a szélcsendet
- még egy hetet
- egy kis repülőtéri fényképezgetést
- a Balti-tenger látványát
De ezeknek egy részét később bőven be lehet pótolni. Ha elolvad a jég az Északi sarkon meg mindenhol máshol, akkor meg el sem kell menni Szentpétervárig. Azt meg, hogy Reggel 10 és este 11 között lehet csak alkoholt venni, nem tudom sehova besorolni. A boltban nézegettem a magyar bort, amikor szólt a biztonsági őr, hogy nem lehet még. De ki is volt írva, csak Magyarországon ez teljesen idegen dolog, és valahogy nem az volt az első dolgom, hogy meggyőződjek a helyi alkoholvásárlási tilalom szabályairól. Állítólag Moszkvában is így van, de még soha nem vettem ezen időszakon kívül alkoholt. Biztosan alkoholistának tűnök ha reggel 9 kor nézegetem a borokat. Ez van.
Aztán mindez után már csak a visszaútra koncentráltunk. Jevgenyijjel jó korán kiértünk a reptérre, és az időt némi fényképezgetéssel múlattuk. Lenne miért maradni, egy elfogadható hely található a terminál közelében, ahonnét remek képeket lehetne készíteni. Olyanokat, mint ezek (a remeket természetesen a tartalomra értem, nem magamat ajnározom):
 |
| Antonov 148, meglehetősen új konstrukció |
 |
| Szomszédék gurulnak |
 |
| Ők nem szomszédok....de már majdnem.... |
Aztán Viki is megjött és becsekkoltunk, megszabadultam a dög nehéz csomagomtól. Utána még beszélgettünk több, mint fél órát Jevgenyijjel, majd egy közös fotó után elbúcsúztunk a mielőbbi viszontlátásig. A légi oldalon a biztonsági vizsgálat után még várhattunk egy darabig, de ez a várakozás mindig érdekes. Lehet nézni a repülőket és a falfehér arcú embereket, az unatkozó pilótákat, akik "dead heading"-en vannak, ami azt jelenti, hogy nem ők repülik a repülőt, csak utasként szolgálati célból mennek valahová (másik városba a munkát felvenni, vagy egy útról haza, stb.). A "dead heading" amúgy lefordítva "halott irány"-t jelent. Bírom, hogy az angolban vannak olyan kifejezések, amelyek lefordítva nagy marhaságok, ezért csak körül lehet írni őket.
 |
| Jók a kilátások |
Aztán megjött a pultos néni és el lehetett kezdeni bemászni a repülőgépbe. Elsőként léptünk be a szentélybe, burzsoá módon utashídon keresztül. A híd közepén jóféle kerozinillat volt, mondtam is, hogy állj, maradjunk itt néhány légzőgyakorlat erejéig! De inkább csak abból szívtunk, amit a menetszél hozott míg elértük az ajtót. Üdv a kabinszemélyzetnek, majd egy nagy ledöbbenés. Nem, nem volt tele arabokkal, rosszabb volt. Az ülőhelyünk pont arra a sorra szólt, ahol nincs ablak. :D Ez nem lehet. Ha jól emlékszem a 14 AB székeket kaptuk, és a 737-700-as szérián ott nincs ablak. Mondam a Vikinek, hogy kérdezze meg a sztyuvit, át lehetne-e ülni valahova máshova. Azt mondta, hogy lehetséges, de csak akkor, ha nem ül senki sem ott. Ezt mondjuk gondoltam, de világos minden. Becsukták az ajtót, és mi gyorsan átültünk a 15. sorba, ahol volt egy szárny, egy hajtómű, jó sok tolóerő, és egy repedezett ablak. De jó lesz ez.
Elmondták a biztonsági tudnivalókat, majd indultak a hajtóművek a szokásos kellemes búgással. Megint egy ex-Malév gép, ezúttal az EI-ETX, avagy a mi HA-LOS-unk. Hát egy élmény volt ha nem is Malév színekben, de ex-Malév repülőgéppel utazni. Ugyan jobban szerettem volna kipróbálni az Aeroflot A321-esét, mivel nálunk csak a Lufthansa, a Qatar, talán az Air France, és néha az Aeroflot hozza Budapestre ezeket a vasakat. De így minden jobban sült el, mert a régi Malév gép mindennél kedvesebb. Nem sokan tehetik ezt meg, illetve a repülőgépen talán csak nekem jelentett ez valamit. Tudtam, hogy ha egy kicsit megkapargatnám az orrát, alatta "malévkék" festék lenne. Meg a pilótáknak, hogy nem egy széthajtott repülőt kaptak a lízingcégtől, hanem egy olyat, amelyet egykoron a magyar nemzeti légitársaság vérbeli pilótái repültek.
 |
| Saját fotóm a HA-LOS-ról 2011-ből. Akkoriban ennyire voltam képes a fényképezőmmel. Most meg már kár, hogy nincs Malév. |
 |
| Lufthansa mellé szólt a jegyünk |
 |
| A kabin. Csinálhattam volna jobb fotót is, de valahogy el voltam foglalva mindennel, a nézegetéssel, meg csak utazómagasságon engedélyezett a mászkálás. Az apró betűs részben pedig az van, hogy a saját biztonsága érdekében utazómagasságon is legyen becsatolva. Ez olyan, mint az autóban: gyorsításkor, lassításkor, és normál menetben is be kell csatolni az övet. (Csak tolatáskor nem kötelező, meg a taxisoknak taxis üzemmódban, a késelések kivédésére.) A gép egyébként 50% körüli telítettséggel repült. Elég sok üres hely volt. |
Fékpróba, fékszárnyak kiengedése, kormányfelületek ellenőrzése, majd kis gurulás után már pozícióban is voltunk, és hamar felpörögtek a hajtóművek.
 |
| Még a gurulóúton |
A következő pillanatban már gyorsult a gép, dübörgött a hajtómű, és égett a kerozin. Nagyon jóféle érzés. Kicsit később már 220 felett jártunk, és átértékeltük a valóságot, de maradtunk az eredeti tervnél: felszállás.
Kiemelt a szentpétervári repülőtér eltolt párhuzamos pályájáról, majd egy húzott balos fordulóval megnézhettük, hogy mi újság ott, ahonnét az imént elstartoltunk.
 |
| Ott a pálya |
Folytattuk az emelkedést a felhőalap felé, majd be is kukkantottunk a gomolyfelhők közé.
 |
| Most is volt catering. Gyümilé, tea, valamilyen répacsíkok, fehér és vöröshús, édesség. |
 |
| Utazómagasságon. |
 |
| Irtóra élveztük, ahogyan a "szórakoztató rendszer" egyszer csak egy nagy csattanással kizuhant a plafonból. Annyit tudott, hogy a térképen megmutatta hol a repülő és kiírta a célig hátralevő időt és a helyi időt. Közben a pilóta azért kiegészítette némi infóval, hogy 850 a sebességünk, Moszkvában jó idő van..stb. |
 |
| A már említett repedések |
 |
| Tetszenek a fordulók, amikor az egyik ablakon a kék eget lehet látni, a másikon pedig a fákat alattunk. |
 |
| Nemsokára oda érünk majd le. A fák között vezet a Kijevszkoje sossze, az autópálya, ami Kijev-felé vezet. Időnként lezárják, mert politikusok jönnek-mennek a reptér és a város között. Ilyenkor szív mindenki, mert fél órára bedugul minden. De hát nyugodtan haljon csak meg a választó egy mentőben a dugóban, a politikus az első. |
 |
| A kép jobb oldalán felfelé van egy szivárvány-féleség, benne a repülőnk sziluettje. Ezt halo jelenségnek nevezik. |
 |
| Kicsit nagyobban |
 |
| Tu-104 odalent. Szerencsés példány, nem a gazban rohad, hanem emelvényen kémleli az eget és üdvözli az utasokat. |
 |
| Fifty... |
 |
| Fourty, thirty, twenty.... |
 |
| Ten... |
 |
| Retard, retard! |
 |
| Vnukovó, pályakereszt. A szárnyvégnél a fáknál 1-2 éve a Red Wings Tu-204-es repülőgépe nem tudott megállni, és a Kijevszkoje sosszén kötött ki. Már volt róla szó korábban. |
 |
| Gyönyörű esti fények |
 |
| Ínyencségek. |
 |
| Jóféle szomszéd a 767. |
 |
| A "P" betű előtt lett volna a helyünk az üres részen. |
 |
| Viszlát Malév repülőgép! (MTZ traktor befigyel, rajta is Transaero embléma van, kicsit viccesen néz ki.) |
Összességében nagyon jó volt ez a szentpétervári kirándulás. De rövid. A Transaero légitársasággal is meg vagyok elégedve. Korrekt személyzettel repülnek. Bár én eléggé igénytelen vagyok, nincsenek nagy elvárásaim. Mások ostromozzák a Wizz Air-t és a Ryanairt, hogy micsoda szemetek, mert így meg úgy. De az üzletszabályzatban minden le van írva. Azt kapjuk a pénzünkért, amiben megegyeztünk az adás-vételi szerződésben. Ezért én nem találtam lesújtónak annak idején a budapesti "bádogheathrow-t" sem. Teljesen korrekt az ügymenet, és világos, hogy azért olcsó a jegy, mert az utas nem a terminálban szívja el a levegőt mások elől, hanem kint egy tető alatt vár 20 percet, ezért a repülőtér kevesebb közművet fizet, valamint nem kell utashíddal babrálni. Kerozint meg úgyis vesznek fel. Kevesebbe kerül a kiszolgálás, kevés szolgáltatásért pedig nem kell sokat fizetni utasonként. Kissé pofátlan a modell, de kétségkívül óriási fordulatot hozott a repüléstörténetbe a fapados modell. A Transaero félfapados jellegű, mert ugyan többosztályos elrendezésű a kabin és van ebéd, de a turistaülések műbőr burkolatúak, és a beszállítás sem mindig utashidas.
Ezt kitárgyaltam. Legközelebb a repülőfényképezéseimről, és kalandos történeteimről mesélek, mert mostanában többet vagyok a repülőtéren, mint itthon. Éppen ezért nincs időm semmire.
Majdnem elfelejtettem a lényeget:
