D+14 Tervek

Szombat lévén valamilyen program után néztem Vikivel. Először egy belvárosi kört terveztünk, útba ejtve a Nagyszínházat, azonban az utolsó órákban kiderült, hogy megint egy 50.000-es demonstráció van a városban, ezért tulajdonképpen lezárták a belvárost. Inkább mást terveztünk. Még az előző napok során említettem meg neki, hogy meglátogathatnánk a Hodinkai repülőteret, ami Moszkva legrégebbi repülőtere volt, mára már rég bezárt, a területét körbeépülték teljesen. Az egykori repülőtér területe a Dinamó Moszkva focistadion közelében van, a Dinamo metróállomásról is elérhető. El is indultunk, de ez nem a legjobb környék, már elég sok errefelé a szemét, és Viki is bevallotta, hogy egyedül itt nem mászkálna még nappal sem. Úton a repülőtér felé láttunk néhány régebbi épületet, nagy terminált, irányítótorony félét. De sajnos odaérve a reptér területére már csak egy baromi nagy építkezés fogadott. Mindenhonnan daruk nőnek ki, konténerek, homokkupacok, teherautók egymás hegyén-hátán. Új metróállomás épül itt, és még néhány más épület is. Repülőgépeknek nyoma sincs, csak a régi gurulóutak, pályák betonelemei látszanak. A Google műholdképén még látszanak a kiállított repülők hosszú sorai, de sajnos időközben eltüntették őket.
Ezt követően gondolkoztunk, hogy hova mehetnénk még. Felvetettem valami közlekedéses, hadsereges múzeum ötletét, de sajnos az egy órán belül bezárt, esélytelen odaérni. Így maradt az, hogy megmutatja az érdekes, repüléshez kötődő helyeket azon a környéken, ahol lakik. Így jutottunk el először ehhez a templomhoz, majd a Bauman Műszaki Egyetemhez.

Onnét megint egy szép, és mintegy 600 éves templomot ejtettünk útba, ami régen még nem volt Moszkva része, mert a város csak később érte el a falait.

Következőként a Tupolev tervezőirodához sétáltunk el, amelynek földszintjén egy Subway gyorsétteremben ültünk le egy órára. Mutatott képeslapokat, amelyeket édesanyja hozott Magyarországról a 80-as években. Kilépve az épületből meg is láttam Andrej Nyikolaevics Tupolev emléktábláját, aminek örültem is, hiszen a kedvenc repülőm névadója, a Tupolev Tervezőiroda szülőatyja az illető.

"1918 és 1972 között itt dolgozott repülőgép főkonstruktőrként Andrej Nyikolajevics Tupolev akadémikus, a szocialista munka háromszoros hőse"

A Tupolev tervezőiroda épülete

Ebben az épületben születtek, és születnek meg a legújabb Tupolev repülőgépek tervei. A tervezőirodától néhány lépésre található egy nagy park tavakkal, sétányokkal. Ennek létesítése 1699-ben történt, és máig egy kedvelt időtöltési hely, zöld folt a városban.

A Lefortovszkij-park bejárata

Átvágtunk rajta, és nemsokára a „Repülőgépmotor” utcában gyalogoltunk, ahol repülőgéphajtóműveket gyártő üzem működik. Az elején Vlagyimir Jakovlevics Klimov szobra áll, aki nagyon híres hajtóműkonstruktőr volt, a neve alatt futó hajtóművek a mai napig szolgálnak a Mig-29, Mig-35, Mi-8/17, Ka-26, és egyéb légijármű típusokban.

Hajtóműgyár egy bejárata

Elsétáltunk az üzem hosszú csarnokai mellett, majd megmutatta, hogyan kell feltölteni az orosz SIM kártyámat, utána azt is megmutatta, hogyan lehet olcsón utazni a villamoson, ha ketten megyünk. :)

A metróig elkísért, majd az Asan-t közbeiktatva este 9-re értem haza. Bár nem indult valami fényesen, jól sikerült nap volt ez is. Legközelebb remélhetőleg az eredeti tervek szerint alakulnak a dolgok.