Tegnap átnéztem, amit vettünk az elmúlt általános orosz órán, mert ma a precíz tanárnő számon kérte. Már több lapot is adott feladatokkal, szövegekkel, szavakkal, amit meg kell tanulnunk. Még nem annyira nehéz az élet, főként az új szavakra kell koncentrálni, mert nyelvtanból túl sok újdonságot még nem tanultunk. De azért kaptunk házi feladatot rendesen.
Az este folyamán a moszkvai magyar nagykövetségre voltunk hivatalosak a március 15-i ünnepség alkalmából. Direkt ezért elhoztam otthonról az öltönyömet, az ünneplő cipőmet, fehér inget, nyakkendőt. Ha egyszer is kell, már megérte. 17 órára kellett érkeznünk, az utat metróval és trolival tettük meg, 1,5 óráig tartott odáig eljutni, ebből eredően összesen fél óránk volt tanítás után összekészülni. A nagykövetség kerítésénél három rendőr teljesített szolgálatot, és úgy mehettünk be, ha az elsőnek odaadjuk az útlevelünket, és ő hangosan felolvassa az adatokat, mert van nála egy készülék, ami hangot és videót is rögzít. Miután ez megvolt, a másik rendőrhöz kellett odalépni, aki újfent leellenőrzi az útlevelet, majd beenged.
Beléptünk a nagykövetségre, ahol már sok ember mozgolódott öltönyben, ünneplő ruhában. Én vittem a hátizsákomat benne az ünneplőcipőmmel, mert abban nagyon kényelmetlen a séta a metróig és vissza. Úgyhogy gyorsan cseréltem ott, majd beadtam a cuccaimat a ruhatárba. Osztogattak kokárdát is, és mivel nekem nem volt (csak egy címeres kitűző) kértem egyet. A rendezvény egy nagyobb teremben zajlott, a bejárattól nem messze welcome italos asztal állt, többféle magyar borral, röviditalokkal. A rendezvény a himnusz eléneklésével kezdődött, majd egy beszédet hallottunk, ami az ünnephez pont nem kötődött. Talán csak egy érdekes része volt, egy Kossuth-idézet, amelynek az értelme körülbelül az volt, hogy jó dolog a tolerancia, de a hangos kisebbség könnyen elnyomja a jámbor, csendes többséget. A beszédet követően Moszkvában, magyar általános iskolában tanuló magyar diákok szavaltak verseket Petőfitől, József Attilától, és más magyar költőktől. A hivatalos rész zárásaként egy négytagú néptánccsoport morva zenét és táncot adott elő. Mint később megtudtuk tőlük, nemsokára indulnak autóval udmurtföldre, még 1200 km-re keletre, hogy táncházat tartsanak az ottaniaknak.
A rendezvényen rengeteg öltönyös, magas rangúnak tűnő, érdekes ember volt. Nagyon kíváncsi voltam, hogy kik lehetnek ők, vagy miért vannak Moszkvában. Folytatásként oda lehetett vonulni az asztalokhoz, amelyek roskadoztak a különféle hidegtálaktól, meleg ételektől. A teljesség igénye nélkül megpróbálom felsorolni, hogy miből lehetett csemegézni: görög-saláta, húsos franciasaláta, sonkatekercs, kaszinótojás, rántott csirkemelldarabok, fasírozottak, felvágottak, marhapörkölt, tejszínes-gombás csirke, különféle mozzarellás-fasírtos falatkák, gyümölcsök (alma, körte, narancs, kivi, szőlő, banán), somlói galuska...Az italok között szerepelt narancslé, Vilmoskörte pálinka, Unicum, whisky, valamilyen rosé bor, vörös bor, tokaji furmint, valamint legnagyobb meglepetésemre Somlói fehérbor is. Ittam is belőle egy keveset.
Végigkóstoltam minden ételt nagyjából, a marhapörköltnek nagyon örültem. Persze fogyott is gyorsan, hiszen nem csak én pályáztam rá. Először voltam ennyire protokolláris helyen, nagyon tetszett maga a légkör, de ez egy külön világ, a diplomatáké, jogászoké, politikusoké. Senki sem kíváncsi a másikra, minden csak a formalitás kedvéért történik. Körülbelül 3 órát töltöttünk ott, amit összességében nagyon élveztem, bár senkit sem ismertem rajtunk kívül.
Néhányan közülünk előbb távoztak, páran még utánunk is maradtak valameddig. De nekünk elég volt ennyi, és nem is illik hozzánk hasonló potyavendégeknek sokáig maradni.
Jó volt, köszönjük szépen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése