Nem csak bennem fogalmazódott meg a gondolat, hogy éjszaka nézzük meg a Vörös teret és a város nevezetes pontjait, ezért többed magammal este útnak indultunk, hogy gyönyörű látványban legyen majd részünk. Az első meglepetés már a metrómegállóhoz vezető úton ránk talált. Láttunk egy magyar rendszámmal rendelkező Suzuki Ignist, benne egy szőrös muksóval. Csoda, hogy idáig eljött az az autó. Nem éppen az orosz utakra tervezték.
A metróval a belvárosig, a Kitay-gorod megállóig utaztunk, onnét pedig gyalogosan indultunk el a Vörös térre vezető utcán. Lényegében először léptem be a Vörös térre, hiszen első alkalommal le volt zárva. Nagyon izgatottan, és boldogan tapostam a híres macskaköveket. Vittem az egész fotós felszerelésemet, hogy minél szebb éjszakai képeket tudjak készíteni a Vaszilij Blazsenij székesegyházról, Moszkva egyik legfőbb jelképéről. Sikerült?
Fotós szempontból vannak hibáik: például látszik a szenzoron lévő kosz, de most arra végképp nincs időm, hogy mindegyikről eltávolítsam.
Miután kinézegettük magunkat (ugyan én még tudtam volna maradni, hiszen ezer és ezer perspektíva és fényképezni való kínálkozik számomra) elindultunk Lenin bácsi hullája, és a történeti múzeum irányába, hogy elhagyjuk a teret. Remélem, hogy hamarosan megint tudok éjszaka fotózni.
Esti városnézésünk ezzel nem ért véget, elsétáltunk a falak mellett, a II. vh emlékművét, és az örökmécsest is láttuk. A Megváltó Krisztus székesegyházhoz is elzarándokoltunk. Nagyon nagy, körülbelül a Szent István bazilikához hasonlítható. Sztálin anno leromboltatta, újjáépítésére a 90-es évek során adódott lehetőség. Pompás keleties stílusjegyek díszítik, az ember szinte nem is Európában érzi magát.
 |
| Gyönyörűek az új objektívem 18 ágú csillagjai, amelyeket pontszerű fényforrás esetén rajzol ki |
A székesegyház mellett a Moszkva folyón átívelő híd nagyszerű helyet kínált a fotózáshoz. Saját szememmel nézve is nagyon szépek a fények. Hát még ha több időm lett volna fényképezni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése