Oroszországban a nőnap nemzeti ünnep, munkaszüneti nap. Idén
szombatra esett, de Oroszországban (a csodák országában) a vezetés
odaadta a hétfői napot is. Itt igazi tiszteletnek örvendenek a nők, tényleg nagyon
sokan jöttek-mentek virágokkal. De egyáltalán, Oroszországban több a virágárus,
mint Magyarországon. Csak a mi környékünkön, 300 méteres körzetben már 3-at tudok. A
hétköznapokban is sokkal többen mászkálnak virággal, itt még van értéke és
jelentése a köszöntés ezen módjának. Érdekes megfigyelés.
Dél körül elindultunk a városba kirándulni. Első célpontunk
a Veréb-hegy volt, ami a város egy magaslata. Leszálltunk a metróról a Moszkva-folyó
felett megépített megállónál, és elindultunk.
Léptünk párat, és a felettünk
lévő viaduktról elkezdett a ránk hullani valami víz. Szét volt jól porlasztva, ezért
a szél teljesen szétterítette felettünk, lépkedhettünk bárhova, mindenki kapott
belőle a ruhájára. Tulajdonképpen az út szélét mosták nagynyomású mosóval, és
csesztek az út alatti gyalogosokra. El tudom képzelni, mennyire volt tiszta az
a víz. Persze a kabátjainkon rögtön meg is száradtak a kis vízcseppek, és úgy
néztünk ki, mint akik évek óta koszos kabátban járnak. De aztán később az
enyémről valahogy letöredeztek ezek a porfoltok, most már tiszta. Jól bosszantott. Az út tovább fával benőtt emelkedőkön keresztül vezetett. Egyfajta
tanösvény is volt ez, bemutatta a fákat, az állatokat, stb.
Felértünk a hegy
tetejére, ahonnét beláttuk a város jó részét. Szép volt, de a kilátást fák és
egy rendezvény sátrai is takarták. Nem volt az az igazi panoráma. Ezen a Veréb-hegyen
van sípálya is, síugró sánccal együtt. egy szép hagymakupolás templomot is
találtunk, amiről egy gyors fotót készítettem, majd mentünk tovább a híres
Lomonoszov Egyetem felé.
Tulajdonképpen csak pár száz métert kellett mennünk, mert
a két hely nincs messze egymástól, viszont az egyetem méretei miatt csalóka. Messziről
látni a sztálini-barokk épületet (amelyből még 6 nagyon hasonló van Moszkvában),
de sokáig kell feléje homlokegyenest gyalogolni, mire az ember odaér a
bejárathoz. Biztos megőrülnék, ha minden nap így kellene az egyetemre járni. Sajnos
szembenapos volt ez az oldal, de azért készítettünk néhány képet az első
blikkre.
Közelebb mentünk, ott is fotózkodtunk, majd átgyalogoltunk az
egyetem másik oldalára, amely szép délutáni fényben pompázott. Közben láttam
pár nevetségesen orosz jellegű autót a parkolóban. (A GALÉRIÁBAN vannak a képek.)
Magyar szemmel és tudattal hatalmasnak tűnik ez az épület, szinte
felfoghatatlan a gigantizmus. Persze omladozik már ez is, tisztán látszanak a
lepotyogott vakolatdarabok a lábazatnál.
Pár fotó után végeztünk itt is, indultunk
a metróhoz. Vettem egy 60 alkalmas jegyet 1200 Rubelért, ez lebontva ugyebár 20
Rubel/utazás. (A jegyvásárláskor megint macera volt, mert a bábuska nem akarta
elfogadni az 5000 Rubelest. Kértem 200 Rubelt a csoporttársamtól, mert egy
ezresem viszont volt. Aztán mondtam mit kérek, de akadékoskodott a sárga színű 60
alkalmas jeggyel. Nekem kék kellett a metróra, az került 1200 Rubelbe. Végül
felfogta, és odaadta. Megint levontam egy tanulságot, legközelebb mondom a jegy
színét is, biztos ami biztos.) Az utazás itt azt takarja, hogy A-nál felszállok,
és B-nél le. Nem BKK-znak, hogy 350 a jegy és egyszer lehet átszállni. Ez egy
elfelejtendő, ostoba burzsoá egységdíjas rendszer, az éhes politikusok legfőbb lobbi, és bevételi forrása. Itt Moszkvában 140 Forintért 3 átszállást tartalmazó jeggyel
utazhatok. Persze kell is ennyi átszállási lehetőség, mert jóformán egy
átszállásból szabadon sehova sem lehet eljutni, csak oda, ahonnan az adott
átszállási helyről pont az a metróvonal megy, ami az utazónak kell. A moszkvai
metró tehát olcsónak nevezhető. A szolgáltatás pedig jónak, 5-ös skálán
egyelőre 4-4,5-re tenném. (Ár/érték elven 5 lenne az biztos, de a régi kocsik
elég hangosak, és fél óráig nem olyan nagy buli ezt hallani) A metrójegy egy bankkártya
méretű papírkártya, benne RFID (rádiófrekvenciás azonosítás) chip van, ami be van állítva egy adott értékre, esetemben
60-ra. A metróba való belépéskor egy kapuhoz hozzá kell érinteni a káryát, levon
egy utazást, és kiírja a maradék "jegyek" számát. Ezt követően át
szabad haladni. Egy dolgozó ül egy kabinban a metró bejáratánál, és nézi a kamerák
képét, és az utasokat. Ahol érvényesítés nélkül akart valaki átmenni, ott
nyilván beavatkozik. Bejutva mozgólépcső, majd peron. Minden metróállomáson
vannak rendőrök, és több felügyelő is. Csövesekkel sehol sem találkoztam. Persze,
hiszen presztízs okokból kitelepítették őket a városon kívülre. Amúgy jól
sikerült. A metró pontosan jár, néha zsúfolt, néha nem, de ritkán le is lehet
ülni. Bizonyos vonalakon itt is ugyanolyan metróvonatok
járnak, mint a budapesti 3-as vonalán. De az itteniek sokkal gyorsabban mennek (csak férfiak vezethetik), és
80 körül az embernek megfordul a fejében, hogy vajon mikor esik szét a
szerelvény.
Már említettem, hogy 3-4 percig legalább megy a vonat két
állomás között. És jelentősek a szintkülönbségek/légnyomásváltozások is. Bedugul
az ember füle több alkalommal is. Az átszállás hasonlóképp zajlik, mint otthon,
persze nagyban. Nagyon látszik, hogy nem spóroltak, mindenre jellemző a gigantizmus.
A metrót nappal is takarítják, na ilyet Budapesten soha sem láttam. Itt nem
retkesek a szerelvények sem. Budapest ebből a szempontból egy putri. Oroszország
rendkívüli anyagi- és humánerőforrással rendelkezik, a foglalkoztatottság
maximumon tartása és a bevándorlók energiájának lekötése érdekében bármilyen
pitiáner munkát végez is, felveszik az embereket. Ők tartják tisztán a várost, árulják
az orosz gyrost, a saurmát, takarítják a metróállomásokat, vagy épp szórólapot
osztogatnak. De a fontos, illetve kardinális munkaköröket természetesen nem
adják megbízhatatlan kaukázusi népek kezébe. Nagyon sok a félvér, kínai, mongol,
tatár, tádzsik, örmény, grúz ember. Én egyelőre nem tudok köztük nagy különbséget
tenni, de az oroszok nyilván ránézésre megmondják, ki honnan való. A városban
mászkálva sokkal nagyobb biztonságban érzem magam, mint Budapesten. Innét ki
merik takarítani az alja népet, nem mint Magyarországon. Az eredmény magáért
beszél. Hol jobb élni? Ott ahol délután 4 után nem ajánlatos a Keleti-pu. körüli
utcákban sétálni, vagy ott, ahol 100 méterenként rendőrrel, biztonsági őrrel
találkozik az ember? Persze ez még mindig nem garancia a testi épségre, de
nagyon nagy a visszatartó erő. Itt nem szórakoznak a rendőrök, nincs liberális
magyaros ejnye-bejnye. A múltkor jó pár embert elvittek a Putyin ellenes
tüntetésről.
Folytatva a kirándulásunkat a híres Arbat sétálóutcára
mentünk. Ez Moszkva Váci utcája. Gyakorlatilag világmárkák, szuvenírek, kávézók,
bankok vannak minden mennyiségben. Itt ebédeltünk egyet, majd a csoport egyik
fele hazament, a másikkal folytattam a kirándulást.
Végigsétáltunk az öreg
Arbaton, közben megnéztük (felvetésemre) Viktor Coj emlékfalát. Ő, és bandája
az oroszországi kommunista rendszer Eddájaként azonosítható. Gyakorlatilag
ugyanabban a korban és ugyanazokkal a kritikákkal illették a rendszert mint a
hazai, vagy a többi szoci ország akkori együttesei. Szálka volt a
politika szemében, csakúgy mint az Edda, Nagy Feró, vagy Vikidál Gyula. Viktor
Coj félig koreai, félig orosz származású, s háborúellenességével alakja hamar ikonná vált a korabeli
fiatalság köreiben is. Óriási tömegeket vonzottak a koncertjei, és dalai burkoltan, amolyan
Hofi módra fogalmazták meg, hogy mit kellene tenni. Énekel villamosról, ami
valakit oda visz, ahová nem akar menni. Gorbacsov és az enyhülés politikájának
idején arról énekelt, hogy "változásra várunk". Nagyjából egy éve
kezdtem hallgatni a zenéit, és nagyon jónak tartom, mert nem a liberalista
eszmék kényszerpályáján mozog - ellentétben korunk nyugati "sztárjaival" - hanem a maga idejében valós társadalmi problémát fogalmazott meg. Oroszországban
nagyon sokan szeretik, a fiatalság körében is népszerű. Az énekes sajnos a 90-es
évek elején autóbalesetben húnyt el (tisztázatlan okból). Halálhíre hallatán
több tucat fiatal lett öngyilkos. Fala egy nagy graffiti fal, középen az
arcképével, körös-körül dalszövegekkel, idézetekkel. Mindig van ott virág, mécses,
cigaretta.
 |
| "Viktor él!" "Változást!" "Aki halott de nem felejtik el, az halhatatlan!" |
 |
| "Pénz nincs, de idő van" "Viktor, emlékezünk rád" |
Néhány híres szám tőle:
Változást!
Kamcsatka
Április
Furcsa mese
Trolibusz, amelyik keletre megy
Nyugodt éjszaka
Hangya
Vércsoport
Nyár
Dal szavak nélkül
Továbbhaladva láttuk Puskin egykori lakóházát, szobrát, és a
külügyminisztérium gigantikus épületét (a 7 közül az egyik).
 |
| Metró egy állomása, de egyébként nem mindegyik ilyen szép |
Szép kis nap volt, jól
döntöttem, hogy csatlakoztam a lányokhoz.
Este nőnap alkalmából megleptük a lányokat egy-egy csokor
tulipánnal, és mi magyarok egy kisebb ünnepséget tartottunk, amit aztán egy idő
után meguntam. Egyébként az jó volt benne, hogy ilyenkor néhány antiszoctól
eltekintve az összes magyar együtt van. Előkerülnek ilyenkor az eddig féltve
őrzött hungarikumok, egy-egy üveg házipálinka, Pick szalámi, Sportszelet. Nagy
értékük van most ezeknek a termékeknek, mindenkinek felcsillan a szeme, ha
meghallja őket. Jó volt a hangulat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése