D+6 Prakticseszkij russzkij

Hihetetlen, de olyan gyorsan telnek a napok, hogy nem bírom utolérni magamat a blog írásával. Sok a teendő, és más itt az időlépték. (És nincs normális internetem.) Egy kiruccanás az Asanba 1,5-2 óra, de a saurmás is fél óra. A főzés is nehézkes, mert kevés a konyhafelszerelésem, ezért 2-3 alapanyag előkészítésének menetét már meg kell tervezni azért, hogy mindent bele lehessen valamibe tenni, lehetőleg a főzés sorrendjében. Elképesztő, hogy mennyire előjön itt is a logisztika. Van egy boom-lista, ami az ételhez szükséges alapanyagokat tartalmazza, vannak az eszközök, amivel elkészíthetem az ételeket, ezek az erőforrásaim. Az alapanyagok olyan sorrendben kellenek, ahogy a főzés megy, mert nem fogok semmit sem lepakolni a retkes konyhaasztalra. Van egy tálcám, azon el kell férnie mindennek. Nem hagyom ott főzés közben a holmikat, ezért általában 2 nagyon gyors fordulóval viszek ki mindent a konyhába, mindössze 5-6 méter az ajtónktól a konyha. Persze található ebben a főzési logisztikában zavar is, a kínaiak, a mocsok, és a kevés eszköz okozta kis hatékonyság. Villát is csak most vettem. Fakanalam még mindig nincs...nem is lesz. A történethez hozzátartozik (ha már kitértem rá, akkor redundáns információként), hogy a fehér csótányirtó por egyesek szerint méreg, mások szerint porcukor és szódabikarbóna keveréke. Ki tudja. Ezen a napon megismerkedtünk az orosz nyelvi tanárunkkal, aki a rendes nyelvtani órákat viszi, nem pedig az üzletit. Helyes tanárnő ő is, de többen kissé tartunk tőle. Attól függetlenül, hogy kék a szeme és minden hajszála pontosan a helyére van fésülve, a személyisége miatt is inkább hasonlít egy náci tisztre. Mindent precízen követel, és mintha kissé ellenszenves lenne. Persze minden tanár más, mások a módszerek, és ez még csak az első nap volt vele. Azt jól teszi, hogy komolyan veszi a tananyagot és a számonkérést, (minthogy erről már beszéltünk a csoporttársakkal) így senki sem meri megtenni, hogy nem készül az órákra. Be vagyunk fenyítve.