Kedd, hosszú hétvége utáni első tanítási nap, amelyet egy pihenőnap követ. Remélhetőleg megint járhatom a várost egy kicsit.
Végigültük az órákat, tanultunk jó néhány új szót, igét, amelyeket majd meg kell tanulni, és el kell kezdeni használni. Ez a folyamat már nehezebb. Oké, hogy valamit megtanulok, de az utcán, vagy szituációban azonnal kell tudni alkalmazni. Ha nem megy, akkor megint egy beégés, egy újabb élmény alapú tanulás következik. Nem a legkényelmesebb, de a leghatásosabb, az biztos. Ezért próbálok kint is lenni az oroszok között. Nem a legjobb ez a környék, de a lehetőség itt is adott a gyakorlásra. Ha csak a saurmást vesszük, ki kell kérni a kaját, majd megkérdezi a kaukázusi, hogy magammal viszem-e. Ezt meg kell érteni, vagy valamit mondani rá. Második alkalommal már fel lehet készülni rá. Eleve úgy megyek oda, hogy kérek egy saurmát, és magammal viszem.
Mivel ez a nap nem volt túl mozgalmas, úgy inkább írok néhány meghökkentő orosz szokásról.
Az Asanban (Auchan) például ha az ember nagyobb táskával van, vagy már vásárolt valamit valahol, akkor a biztonsági őrök addig nem engedik be, amíg nem zacskózta be a holmiját, és nem forrasztotta össze a zacskó száját. Erre külön vannak zacskók és egy forrasztó, amivel mindenki le tudja zárni a zacskó száját. Ezzel elkerülhetők a későbbi viták, illetve egyértelműsíthető a lopás ténye, ha egy nem megfelelően lezárt zacskóban olyan terméket találnak, amit a vásárló nem tud igazolni. Én általában kis hátizsákkal megyek vásárolni, ami mindig üres. Be szoktam mutatni a biztonságiaknak, akik - látva az üres táskát - mindig beengednek. A zacskózós dolog negatív oldala az, hogy sok a keletkező hulladék, pazarló ez a megoldás. Persze én ezt is megoldom, mert sokszor (ha véletlenül nincs nálam megfelelő hátizsák, de a fotóstáskám nálam van, és azt be kell zacskózni), akkor a pénztárnál kibontom a táskát, és abba pakolom a vásárolt cuccokat. Logisztikai alapelv ez, újrahasználat (reuse). Már ezzel is csökkentettem a hulladékom mennyiségét, hiszen ha sznob lennék, akkor kérnék zacskót a pénztárnál, és nem a fületlen, teljesen átlátszó zacskózó zacskóba tenném a holmit. De abba teszem, abba viszem haza, és utána az a zacskó még szemeteszacskónak tökéletes. Ez kérem 3 funkció az 1 helyett. Legalább így kellene gondolkoznia mindenkinek. Ja, és nem az egyetem tanított meg erre sem.
A másik furcsaság, hogy az utcán nagyon gyakran érezni üzemanyagszagot. Itt teljesen más szaga van az üzemanyagoknak, nagyon érdekes, biztos az adalékanyagok különbözőek. És elárulom azt is, hogy egy liter üzemanyag csupán 210 forint körül mozog.
Három a magyar igazság, az oroszok egy undort keltő szokása, hogy köpködnek. Nekik nyilván bevett szokás, hogy lépten-nyomon, akárhol vannak így váljanak meg a nyáluktól. De ahogy ezt csinálják...Az egy négyzetméterre eső köpések száma tart a 2 felé. Tényleg a lábunk elé kell nézni, és keresni a jellegzetes, de változatos becsapódási alakú és színű váladékokat. Az egészben az a legmeghökkentőbb, hogy a nők is csinálják. Már jó párszor láttam, hogy az átlagosan kinéző fiatal zsensinák olyan természetességgel csűrtek az útra, mintha a napi toaletthez tartozna. „Etá rásszíjááá!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése