D+33-D+41 Vörös tér, Kreml fala, VDNH, Yaki, Roncsok, Apróságok

A napsütésre való mélységes tekintettel kitaláltam, hogy körbejárom a Kremlt, és fényképezgetek a Vörös téren is. Sikerült pár érdekességet felfedezni, mint például az óránkénti őrségváltást a nagy honvédő háború emlékművénél.

A tavasz még mindig nem dübörög, még csak most ébredezik a város a télből. Egy szökőkút sem működik, nincs levél a fákon sem, és zöld fű helyett sár van a legtöbb helyen. Eléggé lehangoló, úgyhogy kell valami mást találni helyettük. Szerencsére akad a városban rengeteg látnivaló.

Tehát Vörös tér és Kreml kör.

Nem tudom hányadik alkalommal léptem a tér köveire, de megint csak nem unottan. Remek alkalom volt ez, hogy fényképezhessek, és addig se kelljen a kollégiumban számolni a csótányokat. Már nagyjából körbejártam a Kremlt, de eddig még fejben nem tudtam teljesen összerakni, hogy mi hol helyezkedik el a fal mentén, ezért tettem egy egy órás kört, közben néztem az útikönyvet, amelyben van némi információ a tornyokról és a séta közbeni egyéb látnivalókról.

A cédrusok még mindig le vannak takarva

Sándor-kert, még téli álomban

Egy szerencsehozó hely. A barlangban fel kell dobni a pénzt a kiálló kövekre. Ha fennmarad akkor buktuk a pénzt, de cserébe talán valami jó történik. Nekem megmaradt a pénzem.

Jermogen, a moszkvai és minden rusz pátriárkája.

Emlékmű

A Történeti múzeum

Moszkva Hotel, kicsit horizon unlevel

Valami emlékmű, a világ térképével és körbe 24 számmal. Nem tudom, hogy mi, majd kiderítem.

Egy cukorral csak! Zsukov, a nagy hadvezér.

Kazanyi Istenanya székesegyház

Elmerültem a részletekben

A vörös csillag, amely soha sem esik le

Még a GUM faláról is Jézus köszön, pont szemben Lenin piramisával.

Barátom, a Vörös tér nem kerékpárút...

Szergej bemutatja, hogy kell nagy hóban bottal menni

A közepébe akartam ütköztetni, de gyorsan jött a repülőgép, és nem tudtam eléggé hátramenni

Fotó a Vörös téren. Az árak a következők:
10x15  1-2 órán belül 1400 Ft
Sürgős fotó
10x15 15 perc alatt 2100 Ft
13x18 15 perc alatt 2800 Ft
20x30 15 perc alatt 3500 Ft
/1 DARAB
Édesanyám, ne várjon haza, mert itt maradok és meggazdagodok!

Korábban meséltem már a Kazanyi Istenanya székesegyházról, ami a Vörös tér északkeleti csücskében található. Mivel egyedül voltam és érdekelt a dolog így bementem megnézni. Sajnos fényképezni egyáltalán nem lehet ezekben a templomokban, ezért nem tudom saját képpel bemutatni, hogy milyen szép egy ilyen ortodox templom. De itt egy netes kép ebből a templomból, aztán majd eldöntöm, hogy megpróbálkozzak-e képeket csinálni.

Amikor bementem épp egy vallási összejövetelt, misét tartottak, és egy női kórus énekelt nagyon szép énekeket, miközben papok és segédek jöttek-mentek, és tömény füsttel árasztották el a teret. A bejáraton belépve egy U alakú folyosó alsó felébe érünk be, jobbra és balra állványok, amelyeken tipikus vékony sárga gyertyák égnek szentek ikonjai előtt.

A falnál padok, ahol hívek ülnek, imádkoznak, az U két alsó sarkában kisebb bolt, ahol gyertyát és egyéb szuvenírt lehet venni. Az U jobb száránál egy pult található, ahol a hívek papírra írnak dolgokat (kívánságokat, imádságokat), majd bedobják őket egy ládába. A nőknek kötelező a fejfedő használata, ezért mindegyikük kendőben, sapkában léphet csak be. Minden templomban ugyanolyan kék otthonkában futkosnak az idős templomi alkalmazottak, akik a gyertyákat gondozzák, felmosnak, vagy épp a sarokban eszegetik az ebédjüket. Az ortodoxok egymás után hajlonganak és vetnek keresztet az ikonoknál, meg is csókolják őket. Oroszországban nagyon erős az ortodox egyház, és a hívekre is jellemző a vallási öntudat. Az ikonokat még az autókba is beleteszik. A templom fő része az U belseje, melyet a külsejétől fal választ el ablakokkal. Az ortodox templomokban általában nincsenek padok, a hívek állva hallgatják a misét. A templom falai rottyanásig aranyozottak, mindenhonnét ikonok és freskók tűnnek elő, középen Jézussal. A papok körbejárták az egész templomot a füstölővel, minden ikonnál lendítettek egyet rajta. A népet emiatt félreterelték. Az egész mise alatt jöttek-mentek ki-be az emberek, nem annyira kötött időpontú a részvétel. Szerintem aki arra jár, és épp mise van, az 5 percre beugrik, elmond egy imát és megy. Valahogy így működhet a dolog. Én kissé kínosnak éreztem, hogy majdnem elöl álltam, mert nagyon kicsit a belső tér, és jött-ment mindenki. Nem akartam utánozni a híveket, mert ez nem az én vallásom. Ha azt mondom magamról, hogy katolikus vagyok, akkor ahhoz kell hűnek lennem, és nem egy másik vallás szerint cselekedni. Teljesen lehet és kell tolerálni a másik vallást, amíg nem uszít, de miért kezdjen el a buddhista egy zsinagógában imádkozni? Vagy kihez egyáltalán? Én ezt így fogom fel. Lehet, hogy egy egyházi személy 10 Üdvözlégyet és 20 Mi atyánkat adna érte, de bennem nincs egyértelműen deklarálva a vallások közötti kompatibilitás. Ettől függetlenül nagyon tetszik az ortodox templom és egyház, a pompa és a ceremónia, ahogy a mikulások celebrálnak. A templomi tartózkodás egyik legszebb része az volt, amikor a lenyugodni készülő Nap besütve az ablakon a füstködös félhomályos templom levegőjén keresztül pont a papok mögötti aranyozott ikonokat világította meg. Na ezt érdemes lett volna lefényképezni...de a hangulatot még ez sem adhatja vissza. Azért el kell ide jönni.

Aztán a hétvégén ellátogattam Vikivel a VDNH nevezetű óriási parkba, ahol rengeteg múzeum, szobor, emlékmű található. A név a orosz Népgazdasági Eredmények Kiállítása kifejezés rövidítése, ami helyett már az Összorosz Kiállítási Központ megnevezés az aktuális, de még mindig VDNH a metrómegálló is. A parkban minden SZU országnak van/volt valamilyen csarnoka, ahol az ország iparát mutatták be a SZU égisze alatt. Még vissza fogok ide menni, ezért nem írok le mindent a parkról. A bejáratnál egy 100 méter magas titánium űrhajós emlékmű fogad egy égbetörő rakétával.

MAGLEV és orosz villamos

Piaci hangulat a bejáratnál

Minden SZU ország munkás-kolhozparaszt nője népviseletben. Ez egyébként egy szép szökőkút, de még nem működik. Később még vissza akarok ide jönni fényképezni.

CCCP

A vezér önelégült mosollyal

Minden a feje tetején, sokszor érzem így magam

Nem néztünk meg konkrétan semmit sem, csak egy repülőgépet kerestünk meg, egy Jak-42-est, ami időtlen idők óta áll ott. Korábban egy Tu-154-es is ki volt állítva, de feldarabolták és elvitték. A Jakira is ez vár...sajnálatos, hogy így gondolkoznak a park vezetői. Én biztos teletenném repülőkkel, ha az országom iparát kellene népszerűsíteni, bemutatni. Az ipari fejlettség tetőfoka nem az autógyártás, hanem az űrhajózás és a repülőgépgyártás. Nem értem, hogy miért állnak hozzá így a kérdésekhez. De igazuk van, legyen mindenhol óriáskerék és hullámvasút, az legalább hozza a pénzt. Kár érte.

Kicsit utánaszaglásztam ennek a gépnek és a Jak-42-nek. 1975-ben szállt fel az első prototípus, 1979-től kezdődött a sorozatgyártás. Jelen repülőgép 1979-ben a Párizsi Légiszalonon már szerepelt, tehát az első példányok egyike lehet, amelyről az is árulkodik, hogy a főfutói szimplák. A későbbi verziókon tandem elrendezésűek a futók, azaz 2x2 kerék mindegyik oldalon.

A szebb napokat is látott Jakin most győzelmi festés látható, ahogy a Vörös Hadsereg tör nyugatra, a háttérben szovjet falvak égnek

A 3-as hajtómű még forgott is, ahogy a szél belefújt. A csapágyakkal semmi gond.

Szomorúan tekint vissza a múltba, amikor mindenki őt ünnepelte, és büszkén szelte az eget

A VDNH után felültünk egy mágneses lebegtetésű vasútra, és mentünk vele egy kört. Érdekes jármű, először most ültem ilyenen.

Tavaszi melankólia a panelek között nyírfával

Amikor hazakeveredtem a mi környékünkre rájöttem, hogy a boltba is be kell mennem, mert nincs vizem. Vettem egy olcsó gyümölcslé-levet is, és máris legomboltak 700 Forintot. Ez a megszokott itt, egy kiló banán 770 Forintba fájna. De ennyiért nem is szeretem én a banánt.

Útközben sétálgattam a betondzsungelben és láttam pár érdekes járművet. Meg lehet nézni a galériában.