Szentpétervár D+61 Carszkoje szelo

A hosszúra nyúlt este, és egy alvás után vonatra pattantunk, hogy megnézzük Szentpétervár egyik elővárosát, Puskint, ahol a Carszkoje szelo található. Ez volt hajdanán a cárok nyári rezidenciája. A település nagyon pozitív benyomást keltett bennem, mert zöld a környezet, az utcák derékszögben futnak össze és szinte észre sem lehet venni, hogy Oroszországban vagyunk. Busszal jutottunk el a kastélyig, mert nem meglepő módon esett az eső. Kissé lehangoló volt a hideg szél mellé bekapni, de ez a vidék ilyen. Ezt el kell könyvelni.

A kastély előtt váltottunk jegyet, hogy bemehessünk a parkba, sétáltunk 200 métert, majd bementünk az épületbe is. Újabb 200 Rubel múlva megnézhettük a szobákat is. Hát megint csak leesett az állam a pompától. Utoljára Schönbrunnban láttam ilyet. A szobákat elnézve az ember egy cseppet sem kételkedhet benne, hogy a 18-19. században az orosz cárok nem éltek rosszabbul, mint a nyugat-európai "kollégáik" (vagy ellenlábasaik). Evidens, hiszen Szentpétervár nyugat-európai mintára épült.

Sok kép jön...

A kastély termeibe csak úgy lehet bemenni, hogy előzőleg a lábbelikre kis szütyőt húzunk, amit ott adnak.

Ugye milyen furcsa perspektíva? De szerintem nagyon jó a papucsállatkák szintjéről is megnézni ezt a világot.

Nem eredeti a ruha.

Itt nem szabadott volna fényképezni, de sokba volt a jegy, úgyhogy babráltam azért egy fotót.

A parkban sétálva (inkább csak a hidegtől röstelkedve az esőben támolyogva) tőmondatokban megbeszéltük, hogy másnap "hogyan lesz", mert visszautazunk Moszkvába, de a szállást el kell hagyni délelőtt, és a nagy bőröndömmel egész nap kevereghetek. Verzió volt, hogy reggel irány a reptéri csomagmegőrző, majd vissza a városba, és délután megint ki a reptérre. De ezt elvetettem, mert túl sok idő, és aránytalanul alacsony kényelmet nyújt. Másnapra mi Jevgenyijjel Viktor Coj sírját terveztük felkeresni, Viki pedig a barátnőjével találkozott.

Az utolsó este kis partit csaptunk hármasban, mert meg kellett velük kóstoltatni a magyar bort és a pálinkát is. :) Az eredmény az lett, hogy Jevgenyij érdeklődött az iránt, hogy milyen lehetőségek léteznek arra, hogy Magyarországról pálinkát küldjek nekik, mert nagyon tetszett az ital. Egyébként jóféle Tokaji Furmintot lehet venni csaknem minden boltban 1300 Forintnak megfelelő áron. Már hetekkel ez előtt poénkodtam az egyik csoporttársammal, hogy a tokaji pincékben biztos összesúgnak a gazdák, hogy ezek az oroszok mennyi magyar bort vesznek. Közben már a 3. üveg Tokajit kóstoltatom az ismerőseimmel. Avagy fel lehet úgy is fogni, hogy azért exportálják a Tokajit világszerte, hogy az idegenbe szakadt hazánk fiai is ihassanak otthoni nedűt, és csinálhassák a marketinget a magyar bornak. Azt azért örömmel konstatáltam, hogy a magyar bor nem a legalsó polcokon össze-vissza hever, hanem az olasz, krími, francia borok között áll. A többi ország borai csak a területi adottságok miatt képviselnek szélesebb spektrumot. Ha nekünk is lenne még 200.000 négyzetkilométer valahol délen, akkor 3 polcunk lenne a moszkvai Asanban, ahova bort pakolhatunk. De szerintem ettől eltekintve is egy jó pozícióban vagyunk. Liszt Ferencet, a Tokajit, a Balatont, a Neoton familiát a legtöbb orosz ismeri.